Csank János (ZTE): - Mit gondolsz, ha tíz év múlva, a 60. születésnapodon találkozunk ellenfélként, jobb eredményt érsz majd el az aktuális csapatoddal az enyém ellen, mint most?
- Bízom benne, hogy mindketten kapunk munkát akkor is a labdarúgásban, és nyerjen az, aki ki tud fogni a másikon. Sisa Tibor (Kaposvár): - Pár nap múlva én is betöltöm az ötvenet, így tudom, milyen gondolatok kavarognak ilyenkor az emberben. Megvetted már a következő 50 gyertyát a századik születésnapodhoz? Isten éltessen Laci!
- Nem nagyon szoktam ünnepelni a születésnapokat, hiszen ez nem érdem, hanem állapot. Volt olyan nagyszülőm, aki viszonylag fiatalon meghalt, de olyan is, aki 94 évig élt. Remélem, hogy az utóbbi génjeit örököltem…
Tomiszlav Szivics (KTE-Ereco): - Tiszta szívemből gratulálok a születésnapodhoz, ahhoz, hogy a Fradihoz kerültél, és ahhoz a munkához is, amit ott végzel. Csupán annyi kérdésem lenne, hogy meddig szeretnél az Üllői úton edzősködni, mert majd idővel én is mennék...
- Szeretnék legalább még egyszer szerződést hosszabbítani, hiszen ez azt jelentené, hogy nem dolgoztam eredménytelenül. Utána jöhetsz, de egyelőre még legyél türelemmel. Bízom benne, hogy addig sem munkanélküli segélyen kell élned.
Aczél Zoltán (Haladás): - Én is ötvennek nézek ki, bár valójában csak 43 éves vagyok. Mire számítsak, mi vár rám 50 évesen?
- Megmondom neked őszintén, hogy nem érzem magam annyinak. Ahogy az ember a magánéletében és a munkájában él, az fog kiülni az arcára. És van egy rossz hírem, nagyon gyorsan eljön az 50.
Herczeg András (DVSC-TEVA): - A magyar edzőképzés irányítását hová helyezed az eddigi szakmai karriered során kapott feladataid közül?
- Ha beszélhetünk szakmai karrierről, akkor azt mondom, minden egyes munkámat kihívásnak tekintettem. Szerencsés embernek mondhatom magam, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. A magyar edzőképzés vezetőjének lenni pedig igen komoly megtiszteltetés, büszke vagyok, hogy ezt is elmondhatom magamról.
Garami József (MTK): - Mivel én is ültem az Üllői úti kispadon - ahonnan gyönyörű, és néhány kellemetlen emlékem is van - kíváncsi lennék arra, hogy a szemszögedből milyen érzés a Fradi edzőjének lenni?
- Ugyan szélsőséges érzelmi megnyilvánulások vannak szép számmal, összességében azonban abszolút pozitívak a benyomásaim, jól érzem magam itt. Remélem, hogy azok a pozitív változások folytatódnak, amelyeket felfedezni vélek a csapaton belül, a közönség esetében és a klubházban is.
Komjáti András (Vasas): - Mekkora váltás volt egy vidéki kiscsapatból, az egyik legpatinásabb magyar csapat kispadjára ülni?
- A csapat formálása, kialakítása semmivel sem másabb, mint amilyen volt Kaposváron. A körítés, amit körülveszi a csapatalakítást, az egészen más, a külső „zajok” ugyanis sokkal erősebbek. Itt minden egyes mondatnak cselekedetnek nagyobb jelentősége van. Szakmailag azonban nem nehezebb a dolgom.
dr. Mezey György (Videoton): - Mennyit gondolsz vissza a somogyi megyeszékhelyre, van honvágyad?
- Sok évet eltöltöttem Kaposváron, de mindig vágytam egy nagy kihívásra, az otthonom azonban most is ott van. Haza is megyek időnként, de egyre lakájosabban érzem magam Pesten.
Mészöly Géza (Újpest): - Talán nem veszi senki ünneprontásnak, és főleg te sem tekinted annak, ha én most nem kérdezek: egyszerűen csak gratulálok neked, egyrészt a születésnapodhoz, másrészt pedig a kitartó és eredményes erőfeszítéshez, amit a Ferencvárosnál végzel.
- Köszönöm szépen. Úgy gondolom, hogy a két legnépszerűbb klubnál vagyunk edzők, ezért mindkét félnek tiszteltben kell tartani és respektálnia a másik munkáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése